Készítsünk együtt lószőrékszert

Először karikát készítünk.

A szükséges eszközök: egy hosszú kúpforma, lószőr, gombostű. 

A hosszú kúpformát faragjuk ki, lehetőleg keményfából (meggyfa, szilvafa, som, de lehet vastagabb fatipli rúd, vagy fakanál nyele). Kb. 10 cm hosszú legyen, minél kisebb a dőlésszöge, annál jobb dolgozni vele. Hosszában egy mélyedést, ún. vájatot vágunk  bicskával úgy, hogy először lentről fölfelé vágunk végig, aztán fordítva ugyanígy, hogy "v" betű forma szál jöjjön ki belőle.

Fogunk egy szál lószőrt, kb. 12-szer körbetekerjük a közepe tájékán úgy, - ezt hívjuk tölteléknek, - hogy a szál eleje átérjen a vájaton. Amíg tekerünk az ujjunkkal, a már föltekert tölteléket ráfogjuk a formafára, (v. kaptafa) hogy ne tudjon kibomlani.

Mikor ez megvan, a vájaton föntről bebújtatjuk a szálat, alul kihúzzuk és készítünk egy hurkot a pelenkaöltésnek megfelelően, és kihúzzuk a vájatból, hogy a következő hurkot elkészíthessük. Aztán megismételjük lentről bujtatva a szálat. A hurkok egymás mellé sorakozzanak, hurkolás közben vigyázzunk, hogy az új hurok ne ugorjon fel a már meghurkolt részre.

Amikor elértünk a vájathoz, 10-15 hurkolás után, óvatosan levesszük a készülő karikát a kaptafáról, és az ábrán látható módon hurkolunk tovább egészen addig, míg körbeértünk.

Ha ez megtörtént, menetiránynak megfelelően a hurkokban elfűzögetjük a szálat, legalább tízszer. Ha két,  vagy több karikát szeretnénk összefűzni, azt úgy tegyük, hogy a már kész karikán átvezetjük a következő karika töltelékszálait.

Így lehet karkötőt, nyakláncot készíteni, a fantáziánkat szabadjára engedjük, és egyéni munkák készülhetnek ebből az egyszerű elemből is.

Színekkel is kombináljunk! A bátrabbak gyöngyöt fűzzenek bele ötletszerűen. Kíváncsiságból lehet az itt leírtak ellenkezőjét csinálni, pl. mindig egy irányból hurkolni, lehet ötször az egyik, aztán a másik irányból. Játsszunk, barátkozzunk az anyaggal!

A kezdeti akadályon túljutottunk, a következő lépés egy karikagyűrű elkészítése. Egy újabb kaptafával ismerkedünk meg, amely hasonló a karikánál használt eszközzel, a különbség csak annyi, hogy vastagabb. Vegyünk alapul egy seprőnyelet, azt faragjuk csonkakúp formára. Lépcsőket is lehet készíteni a palástba, oly módon, hogy kb. 1 mm legyen a lépcsők szintkülönbsége. A lépcsők kb. 15 mm hosszúak legyenek, így könnyebb a ráfogás. Hosszanti irányban itt is készítsük el a "v" vájatot.

Most nem egy, hanem több szálat, 4-5-öt fogunk össze, és tekerjük föl a megfelelőnek vélt nagyságra/lépcsőre fogunk 2 db hosszú szálat, és a vájat segítségével egyiket az egyik irányból, másikat a másik irányból fűzzük be, rögzítjük a mutató és a középső ujjunk között a szálvégeket és már kezdődhet is a hurkolás, amely egyenértékű a makramé laposcsomójával (lásd felső rajz). Nem előírás, hogy csak így lehet, más makraméban használt hurkolási módokat is lehet alkalmazni, tartsuk szem előtt a praktikumot, kényelmes viselést. Maradjunk a laposcsomónál.

Szálakat befűztük, rögzítettük és a vájatból is kihúztuk mindkettőt: a jobboldali szálat a vájaton átbujtatjuk és föntről keresztezzük a baloldali szálat. Bujtatáskor egy masnit képezünk jobb oldalon, melybe a baloldali szálat bebújtatjuk a vájatból kihúzzuk és a két szálat felváltva húzzuk, a jobboldali szálat jobbra, a baloldalit balra, míg a csomó megfeszül. A következő csomó ugyanígy készül, de most bal oldalról indítjuk a bujtatást. Ha már hurkoltunk annyit, hogy elértük a vájatot, óvatosan, vigyázva a töltelékre, nehogy szétbomoljon, levesszük a gyűrűt a kaptafáról, és kézben folytatjuk tovább. Ha több mint a felét meghurkoltuk, a kezdő szálakat felbontjuk egészen addig amíg a kaptafán dolgoztunk, hiszen az ott készített hurkok szélesebbek, mint amilyen az a hurok, amit kézben készítünk. A felbontott szálakat vissza lehet hurkolni, aztán folytatjuk megint az eredeti irányban. A kezdőszálakat hozzáfogjuk a töltelékhez és behurkoljuk, ezzel eldolgozzuk. Ha körbeértünk, az egyik szálat az egyik, a másik szálat a másik oldalon bujtatjuk el a szélhurkokban, mint a karikánál.

A bátrabbak díszíthetik gyönggyel úgy, hogy munka közben amikor félig meghurkolták a gyűrűt kettéválasztják, a jobboldali szállal jobboldalon, a baloldali szállal baloldalon gyűrűtechnikával hurkolnak egész addig, amíg a gyöngyöt belefűzik, aztán tovább karikatechnikával, mígnem a díszítés végén újra a gyűrűtechnikával folytatják tovább. Munka közben figyeljük a szálak állását hurkolás után! A karikánál is, és a gyűrűnél is ha kitapasztaljuk a szálak állását, könnyebb a munka, kevesebbet tévesztünk!

Elérkeztünk az üreges forma készítéséhez. Ehhez szintén formafát kell faragnunk, a képen látható formafát ceruzahegyezővel is el lehet készíteni, a továbbiakban majd ötletszerűen készítjük. Itt is kell vájatot készíteni, de a forma alatt, ahová a lószőrt háromszor föltekerjük. Segíti a munkát, ha a formafán két egymással párhuzamos lyukat fúrunk, és mielőtt dolgoznánk, ide befűzzük a szálat, (oda-vissza) megfogjuk, így nem fog csúszkálni.

A feltekert szálakat gombostűvel felvesszük és egy egyszerű hurkot készítünk, és ezt megismételjük úgy, hogy 3-4 mm-es távolságra legyenek a hurkok. Még kétszer körbemegyünk (összesen háromszor). A negyedik sorban föntről számolva három sort fölveszünk, és az eddigiek mellé készítünk egy újabb hurkot. Most a hurkolás magassága emelkedni fog. Így dolgozunk egészen a forma végéig. Ha elfogy, vagy elpattan a szál, újat fűzünk be és folytatjuk a munkát.

Ha végigértünk a formán, tűvel a kezdő feltekert szálakat meglazítgatjuk körbe, óvatosan és levesszük a formafáról. A kezdő szálat felvezetjük az egyik huroksoron, varrótűbe befűzve karika készítéséhez tekerünk föl tölteléket úgy, hogy minden tekerésnél a tűvel átvezetjük a tölteléket az üregesformán és eldolgozzuk karikával a kaptafa segítségével.

Ha zárt formát szeretnénk, a kezdőszálat megfogjuk, óvatosan húzzuk a forma alját finoman sodorgatjuk.

Ha ügyesek vagyunk, sikerül összehúzni a formát. Ha zárt üreges formát készítünk, az eldolgozást hagyjuk a végére, így egyszerűbb a szálat felvezetni a forma csúcsába.

Zárt formát másképpen is készíthetünk, mondjuk készítünk egy kúpot és egy megegyező kerületű félgömböt. Ha mindkét forma elkészült, ügyesen, ne látszódjék nagyon, a kezdőhurkoknál összedolgozzuk a két formát.

Csak kicsi üregesformákat érdemes összehúzni, nagyobbakat jobb kettő elem összedolgozásával készíteni!

Az első munka nem lesz mestermű, de ha eleget gyakoroljuk, kiismerjük az anyagot, szép és egyedi ékszereket készíthetünk.